Egyik szemünk sír a másik pedig nevet, mert egy olyan fiatal játékos "búcsúzik egyesületünktől, aki emberi és sportolói mentalitásával minden fiatal labdarúgó jó példája lehet. Ugyanakkor sok sikert kívánunk neki az egyetemi tanulmányaihoz. Mi pedig büszkék vagyunk rá, hogy egyesületünkben egy olyan játékos szerepelt az elmúlt szezonban (azért reméljük, hogy még fog) aki egyben kiváló sportoló és egyben kiváló tanuló is!

Nagyok együtt (Milán és Imike)

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy felvettek?

Éppen az autóban ültem, amikor megtudtam a jó hírt telefonon keresztül. Hát mit mondjak, nem ajánlom senkinek, hogy ilyen állapotban üljön a volán mögé, mivel egészen megrészegült hangulatba kerültem! Két év munkájának gyümölcsét szedhetem most le, és édesebb, mint valaha gondoltam volna. Nehéz szavakba önteni az érzést, mert őszintén szólva hónapok óta az orvosi egyetem gondolatával keltem-feküdtem. Ez egy olyan érzés, amit minden ember, aki támogatta az ebesi focit valamilyen formában átélt nem is olyan rég. Kiváltságosnak érzem magam, hogy ily rövid idő alatt ez nekem kétszer is megadatott.

Bajnoki cím is a tarsolyban

Folytatod-e tanulmányaid mellett a focit? Ha igen, akkor hol?

Ez egy igencsak nagy kérdőjel most az életemben. Valamilyen formában mindig ott lesz nekem a foci, ebben biztos vagyok, Ennek ellenére az, hogy az egyetem mellett tevékeny részese legyek egy olyan ambiciózus és komoly projektnek, mint aminek szemtanúi lehetünk Ebesen, jelen pillanatban nem tűnik kivitelezhetőnek. Vannak lehetőségeim, de nem fogok cserbenhagyni senkit (beleértve magamat se) azzal, hogy elígérkezek valahova, hogy aztán szavamat szegjem, és visszakozzak. Sajnos fel kell mérnem a határaimat.

Bal oldalt a büszke édesapa: Nagy Attila

Milyen érzésekkel "búcsúzol" Ebestől? Mit adott neked az egyesület az alatt az idő alatt, míg itt szerepeltél?

Hálával tartozok mindenkinek, aki megkönnyítette a beilleszkedésem, illetve segített nekem abban, hogy jobb futballista, de elsősorban jobb és értékesebb ember legyek. Rengeteg szeretettel, profizmussal és összefogással találkoztam az elmúlt egy évben, mely mind hosszú távon fog gazdagítani engem. Mindent oda raktam a szívemben, ahol a helye van, a szépet és a rosszat is. Voltak nehezebb időszakok is (sérülés, formaingadozások, kisebb konfliktusok), azonban ezek elkerülhetetlenek és feltétlenül hasznos élettapasztalatok voltak. Kis Sándor Elnök úr már az első látogatásom során az irodájában meggyőzött arról, hogy ő egy olyan ember, akinek a kezei alatt dolgozni öröm, és akinek minden egyes szavára érdemes odafigyelnem, az élet bármely területéről is legyen szó. Számomra felhőtlen boldogság, hogy ilyen kapcsolatot ápolunk egymással, és remélem, hogy nem feledkezik meg rólam a jövőben sem.

Kis Sándor elnök úrral

Ezen kívül nehéz lenne elfelejtenem azt a bizalmat is, amit Szabó Lászlótól kaptam az elmúlt évben. Sajnos a sérülés miatt nem annyit tettem hozzá a csapat sikeréhez, amennyit szerettem volna, de ez a legkevésbé sem rajta múlott. Külön öröm, hogy már az új vezetőedző, Feczkó Tamás is intézett hozzám néhány bíztató szót, ami egy fiatal sportembernek mindig rendkívül sokat jelent. Sajnálom, hogy munkakapcsolatunk nem nyúlik hosszabbra. Mindenesetre, az összes 'ebeses ereklyét' megőrzöm, hogy a jövőben mindig velem legyenek, beleértve azt a kulcstartót is, amit még az első napomon kaptam az Elnök úrtól, és nagy örömmel nézek rá nap, mint nap. Csupán remélni tudom, hogy rám is olyan érzésekkel emlékeznek majd itt az emberek, mint ahogyan én fogok visszanézni erre a klubra.

Feczkó Tamás és Szabó László

Mit üzensz a vezetőknek, játékosoknak, szurkolóknak egyaránt a "távolból"?

Azt üzenem mindenkinek a csapatban, illetve a csapat körül, hogy azon az úton menjenek tovább, amin elindultak. Egy felé húzza a hajót mindenki kitartóan, és ennek csak egy eredménye lehet: újabb és újabb sikertörténet kerül be az ebesi futball történelemkönyvébe. Hajrá Ebes!

Edzésmunkája is példaértékű volt mindig

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.