- Amire számítottunk az nagyjából realizálódott, az NB III és a megye I között van egy nagyon komoly lépcső, de inkább kétlépcsőnyi különbség, gyorsaságba, labdatartásban a játéknak a dinamikájában, így azt gondolom, hogy három lépcsőt kellett volna lépnünk. Talán kettőt sikerült. A helyzeteink megvoltak, alapvetően volt némi szerencsén az első 20 percben, kellett a kapusbravúr. Kétszer is a kapufát találta el az ellenfél és láttuk, hogy a Niksz Tamás nem véletlenül a Bakony-csoport gólkirálya. Igazából négyszer indult el és mind a négyszer ziccerbe torkollott, nehezen tudtuk levédekezni a ritmusváltásait és hiába próbáltunk felkészülni rá, annyira jól lépett be az üres területekbe, hogy folyamatosan életveszélyt jelentett. Miatta kellett hátul hagynunk egy picivel több embert, akik biztosítják, hogy ne kapjunk gólt. Nagyon jó pillanatban egyenlítettünk a félidő végén.

A második félidő egyértelműen rólunk szól, az ellenfél azt játszotta, amit hasonló szituációban mi is játszottunk volna, bár a határokat feszegették ezzel, de ezt kellett, hogy tegyék. Erőben is jobbak voltunk, de ez nem azt jelenti, hogy jobb az erőnlétünk, hanem őket megviselte az utazás és az egyéb dolgok. Az látszik, hogy rutinos jó futballisták, tudják, hogy mit akarnak tenni, nem véletlen, hogy nem igazán tudták őket megverni két góllal a Bakony-csoportban. Szervezettek és egészen jól olvasták a játékot, úgyhogy minden képen megérdemelték, sajnos azt kell, hogy mondjam az egy pontot és ezzel per pillanat egy picike előnyt szerezzenek. Sok mindent szerettünk volna megcsinálni, de néhány kulcs embernek a teljesítménye sajnos most hagyott némi kívánni valót maga után. Ebben a játékrészben ziccerek sokaságát hagytuk ki.

Egy ilyen NB III-as csapat ellen, ha négy-öt ziccert tudunk csinálni, már az is nagyon jó teljesítmény, de hogy ebből egyetlen egyet sem sikerült gólra váltani, az nagy probléma. Koncentrációs problémát látok, de ezen a szinten az én játékosaim közül nem nagyon tudom elfogadni. Úgy tűnt, hogy egy kicsit görcsösen akartunk gólt szerezni. A Körmend a második félidőben teljesen visszaállt kontrára, és talán kétszer jutottak el a kapunkig. Tördelték a játékot úgy, ahogy kellett és hiába tudtunk a betömörülő védelem ellen gólhelyzeteket kialakítani a góllövés sajnos abszolút nem ment. Az utolsó tíz percben teljesen rossz felfogásban játszottunk. A Nagy Zsolti kihúzódott az oldalvonal mellé és ívelgette a labdát befele, amit a magas védők könnyen hárítani tudtak alacsony csatáraink elől. Megbeszéltük pedig, hogy a földön próbálunk támadást vezetni és mikor rávezettük a magas védőkre a labdát mindig sikerült valami lehetőséget kialakítani.

Az utolsó 10-12 perc nem arról szólt, amit a csapattól kértem, elvártam és mellé még ők ebből az időből „elloptak” négy percet az ügyes szimulálásokkal, amit abszolút nem ítélek el. A cseréink jó teljesítményt nyújtottak, bár azért a Bojántól elvárnám, hogy egy ilyen ziccert a kapuba juttasson. Sajnos pontosan azok az emberek, akiktől azt vártam, hogy vezérekké válnak és biztos nem fog megremegni a lábak, sajnos pont ők nem tudták azt a minimális pluszt hozzá tenni. Ez a párharc abszolút nincs még lefutva, mert amit szerettünk volna félig elértük. Két komoly focistát az ellenféltől sikerült kisárgítanunk, és biztos vagyok benne, hogy csapatom Körmenden is képes lesz gólt rúgni. Nagyon remélem, hogy ezt minél hamarabb meg is fogjuk tenni és tudjuk majd azt az időhúzásos játékot játszani, amit a Körmend itt játszott. Most is tartom, hogy ha még egy fél százalékkal is, most egy picit a Körmend előrébb tart is azonos eséllyel várhatjuk a visszavágót. Azt gondolom, hogy a kulcsembereink most, hogy az NB-III-ba ismét beleéreztek fel fogják venni a kesztyűt, és én is arra fogom őket felkészíteni, hogy ebből a párharcból győztesen kerüljünk ki.

forrás: oldalvonalsportmagazin.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.