Most induló sorozatunkban minden nap bemutatunk egy játékost. Új igazolásunkról mindenképp tudni kell, hogy a focinál csak az AS Roma csapatát és kedvenc játékosát Francesco Tottit imádja. És egyszer felrúgta Timoscsukot.

Mikor szerettél bele a fociba?

6-7 éves lehettem, amikor édesapám Jeremiás József Debrecenben a  kishegyesi úton lévő  grundra elvitt focizni és ott tanítgatott. Na, akkor szerettem meg igazán a focit. Azután az Angyalföldtéri Általános Iskolába jártam, ahol volt egy olasz focisulis válogató, ahová bekerültem. Itt iskolai szinten fociztunk és hétvégenként a korosztályommal együtt szerepeltünk különböző foci eseményeken. Pajkos János volt az első edzőm az OFS-nél és 5-6 évig ő foglalkozott velünk. Majd Szabó Lászlóhoz kerültem.

Mindezeknek is köszönhetően U15-ös válogatott lehettem, amikor is Budapesten volt egy Nike kupa és az ott nyújtott teljesítményemnek köszönhetően behívtak a válogatottba. Egy hétre rá pedig csapatkapitányként vezethettem ki a válogatottat a pályára. Ezután megkeresett a Vasas és hosszas hezitálás után elfogadtam az ajánlatukat. Egy fél évig voltam csak, mert nem igazán éreztem jól magam. A DVSC kötelékébe kerültem vissza. Egy fél évre rá pedig már a juniorban szerepeltem és a felnőtt keret edzéseit is látogathattam. Élmény volt minden pillanata!

Majd megfordultam még a Létavértes csapatánál is, ahol Herczeg András Kondás Elemér is volt edzőm. Majd újra a Lokiba kerültem. Ekkor Szentes Lázár volt az edző és a gyerekkori barátaimmal – Urbin Peti, Tisza Tibi, Máté Peti – együtt edzhettünk és játszhattunk többek között olyan játékosokkal, mint Sándor Tamás, Dombi Tibi, Bernáth Csabi vagy akár Böör Zolival. Reális esélyünk nem volt sokat játszani, de élveztük nagyon!

Majd kicsit ugorva az időben, miután Supka Attila lett az edzőm, lejátszottam első NB1-es meccsemet. Diósgyőrben szerepeltünk és csereként léptem pályára. Amikor pedig szaladtam be a pályára az első játékos, akivel úgymond pacsizhattam az Tisza Tibi volt, aki akkoriban a Diósgyőr támadója volt és gyerekkori nagyon jó barátom. Jót nevettünk rajta mindketten. Ezután még vagy két-három bajnokin, egy magyar kupa meccsen,  és egy UEFA kupa mérkőzésen játszottam a Shakthar ellen. Nem kis meglepetésemre Zombori Sándor a találkozó végén nekem adta az üveg pezsgőt, mert engem látott a Loki legjobbjának. Úgy érezte, hogy lendületet vittem a játékba és megdicsérte a hozzá állásom. Meg felrúgtam Timoscsukot!

Ezután kisebb vándorlásba kezdtem, mert szerepeltem Nyíregyházán, a REAC-nál, Diósgyörben, ahol újból Pajkos János volt az edzőm és ekkor megrúgtam első NB1-es gólomat a Kaposvár ellen. Játszottam még egyébként Bőcsön, Kazincbarcikán és Mezőkövesden is. És most végül Ebesen. Ennek a felkérésnek, lehetőségnek nagyon örültem, mert elég volt a vándorlásból. Szabó László hívott és nagyon hamar megegyeztünk.

Na miért is örülsz még?

Azért is örülök, hogy Ebesre kerültem, mert úgy érzem, hogy szép sikereket fogunk elérni az újjá szervezett NB3-ban. Erős lesz a mezőny, de nagyon jó csapat alakul nálunk és tudom, hogy a vezetők is mindent megtesznek azért, hogy mi csak a játékkal foglalkozzunk. A szurkolóktól pedig azt kérném, hogy jöjjenek ki minél többen, mert rájuk is nagy szükségünk van. Tudom hogy győzelmekkel kényeztették el őket és mi is azt szeretnénk, hogy a a csapatok ne nyerni jöjjenek Ebesre.  Szeretnénk az élmezőnyben végezni, de addig sok tennivalónk van.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.